A negyvenes évek végének francia avantgárdja a tízes évek elején felkúszott a mozivászonra, a maga szürreális, abszurd, szertelen, bohókás és számomra meglehetősen öncélú módján. Boris Vian kultuszregényét bonyolult lehetett adaptálni, bár mióta Süskind Parfümjét…